... legalább is ezzel a lendülettel futottunk neki a felújításnak.

Aztán ahogy egyre jobban belemélyedtünk kiderült, hogy nem fog ez ennyire gyorsan menni. A motorkerékpár általánosan elhasznált állapotban volt. Nem csak egy festés és némi hegesztés kellett, persze hiszen a forgalmiban ott díszeleg az 1958-as első forgalomba helyezés, a gyártás azonban valószínűleg korábbi.

Minden elemről lekapartuk - csiszoltuk - égettük a festéket. Előkerült a motor eredeti színe. Kiderült hogy eredendően bordó volt, persze sejthető hogy nem ebben a csodás piros színben jött ki a gyárból. Azonban a legtöbb ilyen motort fekete színben gyártották.

A lapos fedelű szerszámdobozon (beépített akkumulátor tartóval) is sokáig csodálkoztunk, ugyanis alapfelszereléskén sem akkumulátor sem sebességmérő nem volt a Csepeleken, ezen meg mindkettő. Aztán az alkatrészjegyzékből kiderült, hogy extraként rendelhetők voltak, vagy a tulajdonos korszerüsítésként szerelte fel őket. Az ülés TLB Pannóniáé, az biztosan utólag került felszerelésre.

Nézzük először a vázat: 
- elkopott blokktartók
- elkopott közép sztender
- hiányzó csomagtartó
- kikopott fékkitámasztó
- elkopott teleszkóptakaró
- berágott kormánycsapágy
és még ki tudja mi minden esetre az egy hétből rohamosan hónapok lettek.

Szóval volt mit csinálni rajta rendesen :)

A vázat is egyenesíteni kellett, és a tankon is egy méretes ónfeltöltés árulkodott egy valamikori nagyobb balesetről.

De persze a meglepetések sora itt nem ért véget hiszen a blokk is csodákat tartogatott. Gyűrűtöréssel állt meg. Henger kuka, dugattyú kuka, főtengelycsapágyak lötyögnek... a váltó legalább jó volt. A bolköntvény a felfogóknál kikopva...

Szerencsé(m)re mindentudó szerelő barátom az alumínium mestereként a hiányokat pótolta és utána újramunkálta a szükséges részeket.

A legnagyobb fejtörést a főtengelycsapágyak fészkeinek újramunkálása jelentette, hiszen itt csak belülről kifelé lehet "fúrni" mert a szimmering átmérője kisebb a csapágyakénál. A megoldás amilyen egyszerű annyira nagy odafigyelést igényel, a szimmering fészkébe egy központosító darabot (egy pont beleillő méretű csapágyat) kell helyeznii és ezt használva már be lehet állni a marógéppel központosan, e módon lehetséges a két blokkfelet külön - külön megmunkálni... Ez így elmondva nem annyira bonyolult, de a beállás kb. 3 órát vett igénybe... 0,01mm tűréssel, mérőórával bemérve...

A beállás tartott csak sokáig, maga a forgácsolás elég gyorsan menk.

Hát kb így telt a felújítás első fél éve. :D